Zene:

Zene helyett reklámok, mert szeretjük, szeretem :) Főleg, ha retro :P Júúújjjj TV Maci....for ever. Régi szép emlékek. Imádtam, imádom.
Mai bejegyzésem ismét egy könyvrészlettel kezdeném, aztán mesélek, regélek.

Kármán Irén: Szex és Pest (Magánkiadás, 2011, ISBN: 9789630810951)

"Érdekből fakad minden, mi is érdekből ölelünk, csak közben szeretjük magunkat jól érezni.
- Legyen jó minden, minden irányba. Illatok, fények, színek, és az érzékeim nyíljanak ki - válaszolta Vica.
- És mi lett Abdal bőrnyelűjével? - kérdezte Piroska szemernyi pironkodás nélkül.
- Odahajoltam hozzá. Gyöngéden a számba vettem.
- Milyen hosszan csináltad? - kérdezte Ildikó közönyösen.
- Megállt az idő, fogalmam sincs.
- Aztán felöltöztél és gyorsan eljöttél? - kérdezte Ildikó.
- Nem. Még simogattuk egymást, és beszélgettünk. Ahogy az előbb mondtam: biztonságos volt vele, otthonos. Nem siettem. Váratlanul azt kérdezte, be lehet-e csapni a szerelmünket.
- Gondolom, volt egy bölcs, asszonyos válaszod - gondolkodott Piroska.
- Igen. Azt feleltem, hiszem, ahogy fokozatosan megtanulok hallgatni, úgy megtanulom az "elhallgatást" is. (...)Arra gondoltam, Abdalban is a bírvágy kezdett dolgozni. Még ki sem hűlt a vulkánja kitörés után, és tessék, máris a birtoklás kezdi izgatni. Nem tudnám hosszú távon az életemet elképzelni, csak egy olyan pasassal, aki hasonlóan gondolkodik: az ember nem árucikk, a társ nem egy darab sajt, egy üveg bor, amit a polcról levéve haza lehet vinni. Viszont ez a kalandom abszolút tanulságos volt. (...)
- Amíg a taxi megérkezik, meséld már el, hogyan váltatok el Abdallal? Találkoztok még? - kíváncsiskodott Ildikó.
- Kávéztunk. Utána felöltöztem. Illetve pőrén belebújtam este elhajított zsákszabású, földig érő vékony farmerruhámba, és beleléptem a sarumba. Tíz másodpercnél nem vett többet igénybe a művelet. Mégis hosszúnak tűnt. Álltunk az előszobában. Olyan boldog, szabad, hippi érzés lengett körül. Azt kérdeztem Abdaltól, hogy felhív-e. Azt mondta, nem. Ő nem hívogat senkit, Ő már csak ilyen. Megmondom őszintén, mosolyogtató volt a dumája. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, megkönnyebbültem. Régen tudom, meg kell történnie, aminek meg kell, és nem kell erőltetni semmit, ami nem megy."

A Tv Maci és a Szex és Pest, kissé furán mutat egymás utána, de ilyen vagyok :)
Ma hajnalban felébredtem. Nem riadtam, csak ébredtem. Fura és szokatlan tőlem, mert sokáig és nyugodtan szoktam aludni. Most is nyugodt voltam. Valami szépet álmodhattam, mert valamiféle különös békés hangulat árasztott el. A Tv-ben épp egy film ment, amibe belekapcsolódtam. Egy cseh komédia, Üdvözlettel a metróból. Ezzel a lehetőséget is megragadom, hogy ajánljam, bár az elejét nem láttam, de azért végignéztem.
Filmajánló:

(Roman Pro Zeny/ From Subway with Love) Üdvözlettel a metróból

http://www.port.hu/udvozlettel_a_metrobol_roman_pro_zeny_from_subway_with_love/pls/fi/films.film_page?i_film_id=69657
Kedves kis film volt. Életszagú, és túlzó néhol, de megfér a kettő egymás mellett. A film végén van egy kedves jelenet, ami nagyon megfogott, magával ragadott. Röviden, Oliver, aki szerelmes Laurába, szakításuk után "üzen" a lánynak, a metró hirdetőfelületein közölt verseivel, gondolataival. Semmi személyes, semmi kép, csak érzések gondolatok, fehér felület és fekete betűk.....Ez annyira......romantikus, lovagias, kedves, érzéki, édes, szeretnivaló, bátor.....nem találom a megfelelő szavakat rá.
Bárki elolvashatja a gondolatait, de ezt felvállalja. S bárkiként is jó lehet ilyet olvasni. Jó lehet tudni, hogy valahol, valakit szeretnek még így. Vannak még Emberek, emberi érzelmek....

Úgy vélem, amikor szenvedélyesen szerelmes az ember, nem tud betelni a másikkal. Felfalja, szemmel, kézzel, szájjal...akármivel. Egy percig sem akar nélküle létezni, s levegőt venni. Ez egy csodálatos állapot, mely ritkán adatik meg, de akkor "fenékig tejfel", ki kell élvezni, a lábast meg tisztára kell nyalni :) Egy cseppje sem veszhet kárba.
Majd ez a "lelkesedés" idővel alábbhagy. Miért? Mert így kell lennie. A lila ködnek is el kell vonulnia, hogy élni tudjunk, hogy lássunk, s hogy szerethessünk. Mert ha igazán mélyen megszeretünk valakit, akkor az egy életen át kitart, akármi is történjen. Nem tudni már, hol kezdődött, de biztos, hogy csak a halál vethet véget. Mert érezni, mindig, mindenhol, minden pillanatban. Akkor is ha nem mondjuk, akkor is ha nem látják. Ez egy nagyon mély és bensőséges érzés. Nem hivalkodó, magamutogató, türelmetlen, akarnok. Csendes, de annál biztosabb. Egyenes következménye ez a szenvedélyes szerelemnek? Nem. S feltétele-e/megelőzi-e a szenvedélyes szerelem? Talán.
Amikor vad szenvedéllyel szeretünk, KELL a másik, mint egy falat kenyér. Érezni és élvezni akarjuk. Nem igényeljük, hanem követeljük. Ezek túlcsorduló érzelmekkel teli napok, hetek, hónapok, akár évek -kinek mennyi, ki mennyire szerencsés, vagy épp szerencsétlen-. Ez sokszor pusztán csak bio-kémia, meg feromonok, meg párzási ösztön, meg tavaszillat, meg erős/széles vállak, vagy széles csípő :D -vagy mutatóujjnál hosszabb gyűrűsujj, ami a magasabb tesztoszteron védjegye a férfiaknál (állítólag) :D-
Amikor ezt az első őszi szellő elfújja, derül ki valójában, hogy ki mit érez, mennyire SZERET. Ha szeretem, akkor elfogadom. Olyannak, amilyen. Senki sem változik annyit vagy annyira, hogy az számítson. Ekkor már nem KELL, és nem követel. Csak lehet, ha lehetősége van, elfogad, hiányol, gondol, érez, élvez, megoszt, tisztel, örül....szeret.
A gyakorlatban ez talán csak annyi, hogy amikor velem van, az felejthetetlen és csodás, de ha épp máshol van, lélegzik/létezik, akkor az úgy is jó. Ha nincs velem, hiányolom, kitölti a napom, de nem a "vajon", a "mi van ha", vagy a "most meg biztos, éppen" gondolatokkal, csak a létezésének tudatával, életének egy-egy momentumával.
Ezek nem valamiféle kínaisütis, vagy pszichobogyós bölcsességek, "csak" saját gondolatok. Így látom. Talán mára ennyi elég a "bölcsességekből", mert "jóból" is megárt a sok.

Holnap nem dolgozom, festegetni fogok, természetesen pólókat, amint kész lesznek, megosztom Tisztelt Olvasóimmal/Követőimmel. Szombaton uncsitesóm ballagása, meg állófogadás, egy kis szentmisével bolondítva :) Vasárnap Anyák Napja! Senki ne feledje!

Búcsúzom! Csóközön! CU!
/A gondolatok úgy folynak végig a testen
-mozdulatokká alakulva-,
mint egy forró,
elmúló pillanatért ejtett könnycsepp az arcon./