Zene:

Ugyan nem kosaras szám, de szeretem :) A 2010-es foci vb dala, á lá waka-waka :D



A Magyarok nem kis fölénnyel győztek.
Svájc-Magyarország 35-82 lett a végeredmény.

Ez volt az első nem csak kosárlabda, hanem egyáltalán bármilyen meccs, amin élőben voltam. Kedves munkatársnőm, egyben barátnőm buzdítására mondtam igent. Azt mondta, "Jó lesz, gyere el, lehet kiabálni, meg éljenezni, meg ugrálni és most belépő sincs." :) Azt mondta érteni sem kell mi folyik a pályán, úgyis tudni fogjuk mikor lehet kiabálni :) Így is volt. Bár némi fogalmam azért volt a történtekről :)

A kosárlabda is egy nagyon egyszerű sportnak tűnik. Mondom, tűnik :)
Pattanásig azért nem feszültek az idegeink, ugyanis nem volt annyira kiélezett a verseny, de minden kosárnak örültünk, amit a mieink dobtak be.
Volt dobolás, dudálás, kürtölés, trombitálás, tapsolás.....és minden ami kell. Persze csak kölcsön cuccokkal, más tollával ékeskedtünk, ugyanis mi csajok csak belibbentünk a lelátóra, nem volt szurkoló felszerelésünk. Így utólag sajnálom, hogy nem vittem az arcfestékem, mert a mosdóban minimum egy magyar zászlót az arcomra pingáltam volna. Csakhogy megfelelően hiteles legyek.
A svájciak edzőjét elneveztem Carlos-nak, mert "Carlosos" volt :) Az egyik játékosnak a Borsika nevet adtam, mert kicsi a bors, de a......sok a haverja vagy erős :D Aztán egy másik svájci lányt pedig a Baba névre kereszteltem, ugyanis megtárgyaltuk barátnőmmel, hogy kislány korunkban volt egy néger babánk, ami teljesen úgy nézett ki, mint az említett hölgy. Szép lány volt, csodás afrohajjal, és hatalmas szemekkel. Borsika meg inkább egy osztrák tiroli lányhoz hasonlított, és meglehetősen agresszív támadó volt, de ez tulajdonképpen kedvezett a csapatnak a kiosztott hibapontok miatt. Azért amikor a svájciak dobtak kosárra akkor az Ő teljesítményüket is elismertük nagy csendességünkben.
Amikor Carlos érzékelte, hogy egyre inkább lemaradnak a ponttabellán, egyre idegesebb lett, így barátnőm javasolta neki, hogy kapjon be egy Magne B6-ot, ami volt is nála -ezt a lelátón is díjazták- Ő viszont nem élt a lehetőséggel.
A kiabálások, hajrá magyarok, meg éljen, meg hajrá....ésatöbbi közben, barátnőm megkérdezte, hogy miért üvöltözi a tömeg, hogy "igyekezz!" :D Nos, az Védekezz volt, úgyhogy ezen is jót nevettünk.
Nem messze tőlünk ült egy házaspár, lelkes szurkolók. Elmesélték, hogy tulajdonképpen ez az egy szenvedélyük van, nem is járnak máshova, nem költenek nyaralásra, de mindenhova követik a csapatot, minden versenyre, még külföldre is. Ez fantasztikus, gondoltam. A fickó teljes magyar "harci díszben" pompázott, és remek szurkolói eszköztárral rendelkezett :).

Összességében izgalmas volt, élvezetes, pláne elsőre. Tudjuk, egy csecsemőnek minden újdonság :) Azt viszont sajnálom, hogy ahhoz képest, hogy nem kellett belépőt sem fizetni, meglehetősen kevés néző volt. De ezt már a fittnapok alkalmával is tapasztaltuk, hogy hiába ingyenes egy sportrendezvény -leszámítva a futballt-, ha nem sör-virsli fesztivál van, akkor a kutyát sem érdekli, tisztelet a kivételnek.

Jó estét, jó szurkolást, mondhatnám, de fél11 van, és itthon ülök :)

További szép napot mindenkinek!