Zene:

Kispál és a Borz.

Férfi és női egyenjogúság. Sokakat foglalkoztat ez a kérdés az utóbbi időben. Persze engem is. Létezik? Létezhet? Kell léteznie?
Ami biztos, hogy apró lépésekben kellene haladnunk. Először legyen mindenki EMBER. Ezután legyen Férfi és Nő. Előre is elnézést, de kérdem én, ha sz@r ember vagyok, hogy lehetnék jó Nő? S ha Jó ember vagyok, ezáltal jó Nő, akkor hogyan lennék egyenlő? Mivel lennék egyenlő?
Persze ezt félreértelmezzük. Nem egyenlőségről van szó, hanem egyenjogúságról. Arról, hogy amit megtehet az egyik, megtehesse a másik is. Részben ez már megvalósult, egészben pedig nem kell megvalósulnia.
Ha előre enged egy Nőt egy Férfi az ajtónál, akkor miként fogjuk fel ezt? Megköszönjük és mosollyal viszonozzuk, hogy meglátta bennünk a Nőt, vagy sértésnek vesszük, mely szerint ha elfogadjuk, megköszönjük alárendelt pozíciónkat is?
Ugyanakkor elvárjuk a férfiaktól, hogy maximálisan egyenrangú partnerként kezeljenek minket, de elvárunk Tőlük tradicionális férfi tulajdonságokat. Hogy is van ez?