Zene:
Bennem maradt a tegnapi "Francia hangulat", s ha francia hangulat, akkor ki nem lehetne hagyni Edith Piaf-ot :) Érdekes volt, mai szemmel az akkori szemöldök divat :D Az általam utolsóként csatolt La Foule c. számnak a képanyaga is lenyűgöző.....a balerinák. Csodálatosak. Mennyi fájdalommal járhat ez a tökéletesség. Erről eszembe is jutott a korábban ajánlott Fekete hattyú/Black Swan c. film. Nem láttam még, de szeretném majd megnézni.
Mi jut eszembe a franciákról? A divat, az elegancia, az isteni francia konyha, a borok, a zene, az Eiffel torony, az éjszaka színei, az éneklő beszéd, a romantika.....
Egyszer ide Én?.....Szeretném.
A tegnapi turitúra zsákmányai jók lettek rám egytől-egyig :D Örültem. Örülök. Most jöhet a fertőtlenítés, meg a nagymosás :D Sikerült végignéznem a dr House-t is, nem aludtam be a műsorral megszakított reklámok közepette sem :D Sőt, még a született feleségeket is megnéztem :D Hihetetlen. Lehet, hogy a tegnap délután benyomott forrócsoki volt ilyen hatással rám? :D:D:D
Ma isteni idő van, folytatódik a tegnapi "hőség". Sokan nem szeretik a meleget, én viszont immáááádooommm :D Alig várom, hogy olyan igazi füllesztő, 40 fok árnyékban legyen, amikor a tojás megsül az aszfalton :D:D:D:D Mára farmer halászgatyát vettem fel, buggyosat -mélyülepűt, basagatyát, ki hogy hívja- a citromsárga cipőcskémmel, amihez fantasztikusan megy az új citromsárga felsőm, sugárzok, mint a Nap és fő a kényelem :D:D:D
Érdekes cikket találtam a life.hu-n
http://www.life.hu/gyogyulj/20110512-elo-adasban-halt-meg-egy-idos-brit-ferfi.html
Élőben közvetítették egy ember halálát a BBC-n. Ez volt a szalagcím. Tulajdonképpen az életének egy részletét osztotta meg a nézőkkel a Férfi, beleértve a végét is. A 84 éves brit férfi menthetetlen máj- és tüdőrákos volt. Nem lenne szabad ennyire tabuként kezelnünk a halált. Bár mondhatják, könnyen beszél az, akit még nem érintett közelről. Lehet, hogy másképp látom majd, ha közeli hozzátartozóm, szerettem távozik az élők sorából. Nem tudom. Mennyiben más ez, mint egy film, amiben valaki haláltusáját nézzük végig? Annyiban, hogy biztosan tudjuk, hogy megtörtént? A filmek is az életből merítenek. Persze egy ilyen dokumentumfilmbe jócskán alkalmazhatnak hatásvadász, sokkoló elemeket, trükköket, képeket, de nem hinném, hogy erről van szó. Inkább figyelemfelkeltés lehetett a célja. Figyelj, mozdulj, cselekedj....ilyenek jutnak eszembe.
Nemrég jöttem vissza a sparból. Kolléganőmmel kiruccantunk, mert hiányzott a friss levegő, a mozgás, a jó idő, és kellett egy-két dolog, pl.: puding, pöttyös rudi, betét meg víz :D Csak a legszükségesebbek :D
A pénztárnál megint orvul betámadta egy nyanya az intimszférámat :) Egyszerűen utálom, amikor vadidegen emberek bizonyos távolságon belül vannak tőlem -vagy bizonyos közelségben vannak hozzám, ez hogy helyes? Utánajárok-. Egyszerűen zavar. De ha belegondolok nem csak a vadidegeneknél van ez így, hanem ismerősöknél is, akik szószerint csak "ismerősök". Ez baj? Ki tudja? Nekem nem :)
Pár hónappal ezelőtt például, a színházba tapasztaltam először, hogy rosszul voltam emiatt az érzés miatt. Amikor vége lett a darabnak, az emberek, mintha zsák húszezreseket osztogattak volna a ruhatárnál, úgy rohantak. Nem szoktam rögtön elvonulni az előadás vége után, mert ....nem is tudom. Szeretek még egy kicsit a hatása alatt lenni, vagy benézni a zenekarhoz, ahogy pakolnak, meg persze megvárni "amíg elhúz a tömeg". De akkor szinte nem volt választási lehetőség, hömpölygött a tömeg, én pedig mintha sodródtam volna az árral. Aztán jött az érzés.....úristen, ki kell innen szabadulnom, mert még levegőt sem kapok rendesen, és a szardíniás doboz villant be. Eléggé nyomasztó volt. Aztán miután átverekedtem magam a tömegen, ahogy jött, úgy el is múlt.
Nem értem miért kell tülekedni? Azért a vagy 2 percért amit talán-tán nyernek vele? A buszokról már nem is beszélek. De mégis. Olyan még nem történt, hogy a végállomáson fennmaradt volna valaki, de mégis a leszálláskor tapossák egymást.....hogy stilszerű legyek/ pourquoi-miért? Vagy amikor ezer + 1 szabad kapaszkodó van, és belémcsimpaszkodik a tisztelt utazó......persze nem szólok, nem Ő tehet róla, hogy ez engem nagyon zavar, s felesleges is, mert annak az esélye, hogy ismét találkozzunk, és akkor is kapaszkodónak nézzen, valljuk be elég csekély :) De ezek amolyan apróságok, csak zavaróak.
Majd elfelejtettem megemlíteni az álmomat, pedig mesélni akartam róla, ugyanis ritkán emlékszek rájuk. Az biztos, hogy valamiféle meneküléssel kezdődhetett, mert mindig hátranéztem, feszült voltam, majd búvóhelyet kerestem, hogy felvegyem a görkorit. De nem is ez a lényeg, mert nagyon pozitív álmocska kerekedett belőle. Előre leszögezem, hogy nem tudok görkorcsolyázni, mert bénácska vagyok, kimondottan szar az egyensúlyérzékem. Ezért nem tudok pölö biciklizni sem. Vagyis pontosítok. Tudok biciklizni, de biztosan -a tőlem elvárható legbiztosabban- csak egyenes útszakaszon, ugyanis a kanyarodásnál problémáim adódnak :) A görkorizással is "próbálkoztam" már, de katasztrófa volt :) bár mókás.
Szóval, álmomban görkoriztam, de nagyon szuperül. Figuráztam, száguldoztam, lépcsőkön, meg korlátokon gurultam, pörögtem, faroltam, lobogott a hajam......isteni érzés volt. Először nem ment, nehezen álltam fel és indultam el, ügyetlen voltam, szétcsúszott a lábam, majd a kitartó munka meghozta gyümölcsét, "hásítottám" :D. Felszabadító érzés volt, és nagyon valóságos. Most is az az érzésem, hogy tényleg megtörtént, és tudok úgy görkorizni :D. Ha igaziból fele ennyire jó, akkor valamilyen úton-módon meg kell tanulnom :D.
Mára talán ennyi voltam. Csóközön!CU!
