Alma belenézett a tükörbe. Érezte, hogy nem ő az, aki visszanéz rá. Mosolyogni próbált. A másik – ott a tükör túloldalán –, precízen utánozta. Alma nézte, de csak önnön álarcát látta viszont. Már sok évvel ezelőtt ráébredt, hogy a teste és a lelke külön életet élnek. Volt idő, amikor ezt még nem tudta. Egykoron mindennél fontosabb volt neki, hogy mit mondanak róla. Rengeteget adott a külsőségekre. A kozmetikumok, ruhák és ékszerek bűvöletében élt. Akkoriban Alma csodálatosan nézett ki. Ismerősei csak irigységgel figyelték. Szuper jó alakja, fittsége, ruhái, hibátlan stílusérzéke, eleganciája, mind nőtársai, mind pedig a férfiak körében komplexusokat ébresztettek. Ő erre rá is játszott. Alma a külsejével hódított. Sikereit megjelenésének köszönhette. Városszerte ismert üzletasszonyként, mindent elért, amit csak elérhetett. Pénz, kényelem, ismertség, folyamatos világjárás volt szorgos munkájának gyümölcse.

Alma negyven évesen döbbent rá a valóságra. Ráébredt, hogy addigi életét teste rabszolgájaként élte.
Egy reggelen épp az aktuális szeretője mellett ébredt. A férfi gyengéden hozzábújt. Kemény, férfias kezével a bordó zöldcsipkés selyemhálóinge alá nyúlt. Finoman simogatni kezdte a hátát. Almának édes volt az ébredés. Álmából kellemes bizsergés ébresztette. Partnere ismerve testének érzékeny pontjait, a lapockáin időzött egy picit, ujjaival kis köröket írt le rajtuk, majd körmeit enyhén belemélyesztette egy húsosabb részbe. Alma picit megrándult, jelezve ébrenlétét. A férfi végigsimította a nő hátát, majd feltérdelt mellé. Finoman felhúzta a hálóingét, és masszírozni kezdte. A két tenyerével a nő oldalát kétoldalt átfogva, hüvelykujjaival a gerincoszlop mellett felfele tolta kezeit. Alma hibátlan puha bőrén, lazán siklott a férfikéz. Lentről fel, és újra lentről fel, ismételte párszor a mozdulatot. – Csak a szív irányába – röpült át a férfi agyán szikraként a gondolat. Imádom ezt a nőt. Kell nekem…– ábrándozott az édes testet nézve. Ahogy érezte az izmok lazulását, odahajolt a nőhöz, és hosszú szőke haját félrehúzva, megcsókolta annak nyakát. Hosszan és finoman csókolt. Almán egy meleghullám futott át. Behunyta szemét, és erősen koncentrált a pillanatra. A férfi érezve a nő vágyának pirkadását, nyelvével végignyalta annak gerincét. Érdes, hosszú nyelve izgatta Almát. A férfi finoman letolva a nő bugyiját, megsimította annak belső combtövét, ott kissé megpihentek ujjai, majd gyöngéden beleharapott szerelmi áldozatának kerek popsijába.
Alma egy hirtelen ötlettől vezéreltetve, fejével az új hálószobai tükrük felé fordult. Nemcsak érezni, látni is akarta a folytatást.

Pár nappal azelőtt, egy délelőtt megcsörrent Alma telefonja. Ismerős nevet jelzett ki az iphone.
– Almácska, áru érkezett! – hallatszott a telefon másik végéről a kis boszorka, Szilvi hangja. Öltözz, gyere rögvest kicsim.
Alma az ágyban vette fel a telefont. Teste még nem úgy reagált az ingerekre, mint rendesen. Megsimította arcát, szeméből kis álomcsipákat dörzsölt ki. Érezte, még nem az a nő, akit meg akarna mutatni a világnak.
– Hááát mééég itt van… – próbálta magyarázni lustaságát.
– Jössz és kész, dobd ki a pasid, van itt egy csoda, amit a hálószobánkba teremtettek. Én már rég kerestem egy ilyet nekünk, és most itt van két sarokra a Pallastól – lelkendezett Szilvia –, egy cuki kis lakberendezési boltban találtam. Furmea utca 12, tudod, voltál már itt velem – magyarázta hevesen a lány. Akkor itt várlak! Egy órád van, hogy ideérj. Siess! – és a vonal megszakadt.
Alma minden erejét összeszedte. Kikászálódott az ágyból. Viktorral már nem volt ideje foglalkozni, hagyta tovább aludni. Gyors fürdőt vett, és egy szélvészgyors szépítkezés és öltözködés után lesietett az autójához.
– Át a városon, háromnegyed óra alatt? – gondolta kétkedőn. Lehetetlen. Én őrült vagyok, egy csajért, egy ilyen főnyeremény–, házias pasit…– morfondírozott Alma; de tovább agyalni már nem volt ideje, bevágta magát az autójába, és indult. Hajtott, hogy teljesítse boszorkája kérését. Nem is értette, hogyan ért oda időben.
Alma kipirult arccal lépett be az üzletbe. Szilvi kitörő örömmel fogadta. Megfogta őt, és a kezénél fogva rángatni kezdte a kiszemelt bútordarab felé.
– Gyere, gyere csak! Nézd, ezt a bűvös tükröt – mondta csitris lelkesedéssel –, pont illik a hálónkba, az ágy elé. És hallgasd csak!
Az eladó tudálékosan magyarázta a tükör eredetét. Mindabból amit Alma hallott, csak egy név, Kleopátra neve maradt meg neki. De a magyarázat olyan ködös volt, hogy nem is akarta érteni. – Kleopátra, az jó – gondolta.
– Mibe kerül? – kérdezte; de a választ nem is hallva, csak annyit mondott. Megvesszük – és a boldog Szilvire pillantott. A lány erősen átölelte őt, két puszit nyomott neki, majd elengedte, és nagy– és őszinte mosollyal a szemébe nézett. Fiatalságának minden öröme kiült az arcára.
– Ez csodás lesz! – mondta viharos lelkesedéssel.

A férfi még egyszer – most kicsit erősebben – megharapta Alma feszes fenekét. Megcsókolta fognyomai helyét, kettőt könnyeden rápaskolt a nő popsijára, majd - lovasként - ráült a derekára. Kezeivel megfogta - kancája - vállait, gyengéden átgyúrta azokat, és kicsit alányúlva, izgatni kezdte melleit. Amikor érezte, hogy Alma enged a csábításának, akkor kissé hátrébb csúszva, bevezette férfifegyverét a szerelmi harcra kész női testbe. Szeretkezésük csatája hosszú percekig tartott. Mindketten küzdöttek, és mégis a másik gyönyörét hajszolták. A vágyaikat robbanásig fokozták. Alma testében mámorító érzések futkároztak. Közben kéjes kis sikolyok törtek fel belőle… Két sikítás közt, rápillantott a tükörre. Elkezdte figyelni a történéseket annak túloldalán. – Mint egy 3D-s film, amiben én vagyok a főszereplő - gondolta; s hagyta, hogy a férfi játsszon vele, míg ő leskelődött. Pupillái kitágultak, kéjben úszó szemei figyeltek. Látta, hogy tükörmása ugyanolyan ritmikusan mozog, mint ő. De közben mégis valami hidegséget érzett odaátról. Ugrásra kész tigrislányként nézte filmjüket. Érzékszervei élesebbek és élesebbek lettek, agya kattogott..., és egyszer csak kettéhasadt benne valami. Lelke felszabadult rabszolgasága alól. Teste megélte a gyönyört, de annak szelleme valahol a tükör és a valóság között lebegett. A testétől különvált léleknek hirtelen sikerült átlebbennie a tükörfalon. Elkezdte érezni a tükör mögötti énjének érzéseit. Valami más volt, mint ideát. Meghatározhatatlan. Földön túli könnyedség szállta meg, a tigrislánylelke szárnyalt...
A férfi kielégült harcosként eresztette belé meleg dárdájának édes mérgét.
A nő lelke visszaszállt testébe. Alma megsimította szeretője izmos vállait. Átkarolta azt, egy kedves csókot lehelt felé, majd hanyatt fordult, és gondolataiba veszve, a plafon egy szegletére meredt…

– Segíts a tükrünkhöz, kérlek!
Ő abbahagyja a mosogatást, megtörli a kezét, és jön, zokszó nélkül segít… Odatol elé, megsimítja az arcom, rám mosolyog és visszamegy. De figyel engem. Érzem.
Belenézek a tükörbe. Tudom, hogy nem én vagyok odaát. Mosolyogni próbálok. A másik – ott a tükör túloldalán –, precízen utánoz. Nézem, látszólag csak egy idős, ráncos arc tekint vissza rám.
– Hm, ez már rég nem bánt – gondolom halkan magamban.
Boldogok vagyunk… és összemosolygunk."

Szép napot!