Zene:
Nem lehet megunni. Jonny Mitchel: Summertime
Napi irodalom:
Egy gyertya akkor szép ha ég.
Lángja fénye kitölti a sötétséget.
Szépségében ugyan lassan fogyatkozik,
majd végleg elfogy,
de lehet-e szép, ha nem ég,
ha nem sugárzik, csak létezik.
/JD/
Cikk a terezanyu.hu-ról
http://terezanyu.hu/palyazat-2010/eross-anna-ki-vagyok-valojaban/
Erőss Anna: Ki vagyok valójában
"Harmincas, egyedülálló nő vagyok. Egy kisvárosban lakom, van egy kényelmes, biztos állásom. Nem hoz túl sokat a konyhára, de a főnököm és a kollegák tisztelettudó emberek, a környezet, az irodám is kellemes hangulatú. A munkám napi rutin, így nincs sok sikerélményem, ezért ambicióimat máshol érvényesítem.
Beíratkoztam másodszorra is az egyetemre, ezúttal egy olyan szakra, amely természettudományokkal foglalkozik. Mindig érdekeltek a természet törvényei, pl. hogyan nő egy virág, mitől bugyog egy forrás.
Szeretek gondolkodni, szeretem megérteni a dolgok, események kialakulásához szükséges energia útvonalait, áramlásának törvényeit. Szeretem figyelni magam ahogy gondolkodom, érzek, cselekszem, ahogyan hatok a környezetmre és ahogyan az visszahat rám.
Mivel évek óta számomra az egyik legfontosabb probléma a párválasztás, azon elmélkedem, hogyan működök egy párkapcsolatban. 24 évesen megismertem egy fiut, akivel egymásba szerettünk. Nagyon romantikus lélek volt, ittam a szavait, a fellegekben jártam. Vele másztam először hegyet, vele úsztam hajnalban a Fekete tengerben, vele kóboroltam éjjel az erdőben, rettegve a vadaktól, de mégis izgatottan stb, stb. Két év boldogság után jött a megszokás, a viták, én mégis hittem, hogy nem múlhat el, mert a mi kapcsolatunk különleges. Aztán mégiscsak kezdtem félni, mi van ha mégis elmúlik? Önmagamat feladva bármit megtettem volna, hogy ne veszítsem el. Ha együtt voltunk erősen koncentráltam, hogy neki jól teljen. Mikor már a másik árnyékává váltam, azzal magyaráztam, hogy ilyen a feltétel nélküli szeretet és mindent elviseltem. Tele félelemmel, ragaszkodással és megfelelni akarással éltem át az utolsó másfél évet. Öt év elteltével bejelentette, hogy hamarosan el fog menni külföldre dolgozni és nem szeretne távkapcsolatot. Ott ültem 29 évesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy az életenergiámot is viszi magával. Mintha én lettem volna a Feket lyuk, amelyben minden atomjaira bomlik szét. Két hónap elteltével megjelent az irodámban és bejelentette, hogy van valakije és úgy alakult, hogy apuka lesz. A lány már az együttlétünk alatt terhes lett és már szervezték az esküvőt. Piros, zöld, kék karikák táncoltak a szemeim előtt. Nem volt mit tenni, azután csak arra törekedtem, hogy gyógyuljak, építsem magam.
Pár hónap múlva megismertem egy férfit, akivel fél évig találkozgattunk. Fél év után kiderült, hogy az exbarátnője terhes lett tőle és ő is nősül. Csalódottan és döbbentem hallgattam a magyarázkodását.
Öt hónap elteltével, megismertem egy újabb „jelöltet”. Az első hetek alatt nagyon sokat találkoztunk. Szerettem volna, ha belém szeret, ezért nagyon odafigyeltem minden részletre (legyek csinos, szórakoztató, bölcs). Görcsösség, megfelelési kényszer lett belőle. Az igazi énemet meg sem ismerhette… Igy ennek is vége lett.
Sorozatos kudarcok után rájöttem, hogy soha nem mertem igazán önmagam lenni. Soha nem mertem kiengedni a kezemből a gyeplőt, mindig kontroll alatt tartottam magam. Valahogy mindig elindult az agyamban egy program miszerint, ha folyton ellenőrzöm magam, akkor nem történhet baj.
Mikor felismertem a gátlásaimat, akkor feltettem a kérdést: hogyan is kell önmagamnak lenni? Önazonosságom keresése során kérdezgettem ismerőst, családtagot, kollegát, barátot, hogy írják le milyennek látnak. Mindenki szájából más személyleírás hangzott el, mintha annyi ember lettem volna, ahányat megkérdeztem. Mások csak egy darabot látnak belőlem, a viszonyulásomat feléjük, ahogyan viselkedem velük, vagy ahogyan beszélek hozzájuk. De ki vagyok valójában? Hát nem tudtam a választ… Amit tudtam az, hogy az önértékelésem nulla, csak sajnálom magam, ezt sugárzom a környezetem fele is, és minden egyre rosszabbul alakul. Ez így nem mehet tovább – gondoltam – mindent megteszek, csak többet ne érezzem magam ilyan nyomorultul.
Egyik reggel arra gondoltam, hogy legalább egy napra olyan leszek, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Sugárzó, különleges nő. Gondosan összevállogattam a ruháimat, hozzáillő sminket készítettem. Elképzeltem, ahogy magabiztosan mozgok, bályos a mosolyom, csillognak a szemeim, és kitünően érzem magam. Mondogattam magamnak: isten teremtménye vagyok, erő és energia áramlik bennem, és naponta váratlan csodák történnek velem (ima Dr. Murphy-től). Érdekes módon a nap folyamán testem, lelkem engedelmeskedett, útat engedett az új image kibontakozásának. Az arcom ellazult, nem voltam feszült, könnyedén mozogtam, éreztem, hogy kinyílok a világ felé. Életemben először nem érdekelt mi fog ezután történni, a félelmek elcsendesültek, még én is meglepődtem saját magamon. Ilyen lennék én? Olyan lettem, mint amilyennek hittem magam. A legnehezebb dolog a világon merni megnyilvánulni, a legbelsőbb éned hangjai szerint élni. Nagyon nehéz, de egyszer ebbe fog valaki beleszeretni"
Nincs mit hozzáfűznöm a cikkhez. Mindenki találja meg Önmagát :) Vagy talán inkább érezze jól magát a bőrében. Akármit is jelentsen ez.
Elszelelt a főnökség, most már szabad az internet, a kacagás és a lazsa :D
Felhívás!
http://www.teszedd.hu/
"Téged is zavar, hogy országszerte utcákat, parkokat, erdőket önt el a szemét? Itt az alkalom, hogy közösen tegyünk ellene! 2011. május 21-én bebizonyítjuk, hogy a szemétszedés is lehet valódi közösségi élmény! Regisztrálj most, szervezz csapatot, hívd meg a barátaidat, munkatársaidat is!"
Korábban linkelni akartam, jómagam már rég regisztráltam, de szívügyem lett a környezetvédelem, a magam kis "mikroszintjén" :) Vegyünk részt minél többen az akcióban, ezzel is példát mutatva, de ha másért nem, hát azért, hogy elmondhassuk, "Megtettem, amit tudtam!" S ez a lényeg.
Annyi infó van, hogy aki regelt, annak 05.18-án küldenek a megadott e-mail címére egy értesítőt, a hozzá legközelebb eső szemétszedő akció helyszínéről, időpontjáról, egyszóval a részletekről. Sok embertől hallottam, hogy "Én nem szemetelek, másét meg nem szedem, meg az úgysem megy el..." Így is lehet gondolkozni. Azonban a jövő nemzedékének talán példaértékű lehet, s ha már egy ember úgy gondolja majd, hogy ez tényleg így helyes, vagy onnantól kezdve csak a szemetesbe szemetel, már megérte, mert ahol egy van, ott lesz több is :) Továbbá, mivel ez "csapatmeló", talán összekovácsol embereket, közösségeket hoz létre, kapcsolatokat épít....etc. De végső soron, ha semmi más indokom nem lenne, végső soron mégis miféle szociálpedagógus lennék, ha egy ilyen közösségi akciót nem támogatnék, minimum a részvételemmel. :)
Jegyzet:
Porcelánbaba tanfolyam+videók
http://www.kreativcafe.hu/ajanlo/1192-art-doll.html
Mára ennyi voltam. Csóközön!CU!
