Zene:
Oren Lavie
Jól nézek ki! Vagyis végre jelentkeztem Lakatos Márk átváltoztatós "játékába"......íííííhihiííííííí... :D Elszórakáztam vele egy darabig, míg összeszedegettem egy pár "értékelhető" képet. Annyira, de annyira úgy szeretném.....remélem :) De erről ennyit.
Találtam egy jó kis cikket.
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110509-hol-vagytok-noies-nok-muller-peter-irasa.html
Müller Péter: Hol vagytok nőies nők?
"Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.
Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk. Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.
Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.
Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.
A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.
Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.
A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.
Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.
A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.
Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.
A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.
Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.
Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.
A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.
A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.
Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.
"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."
A nők forradalmáról sok könyvet írtak.
Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.
A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:
"Jöjjön el az anyák kora, végre!"
Messze van még."
Ez talán a folytatása a Hol vagytok férfias férfiak cikknek, mert az számomra egyoldalúnak tűnt, de így már talán-talán kerek egész.
Legyünk őszinték! Ha mélyen átgondolom....(és előre elnézést a szóhasználatért, de megköveteli a szövegkörnyezet)....'Ki a büdös franc' akar egyedül lenni/maradni? Én hiszem, hogy az ember társas lény. S nemcsak hiszem, érzem is. Miért lenne hát célom a magány? Semmiért. Ez nem cél, hanem szükségállapot sokak életében, amiből következik a férfias/nőies jellemzők átvétele/betanulása. Mert egyedül, egymagad vagy minden feladatra. Minden olyanra is amiről eddig nem is tudtál.
"a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk." Ezt talán annyiban finomítanám, hogy nem átváltoztatjuk egymást, hanem egymáshoz simulunk/formálódunk. Ezt számtalanszor tapasztalom, kb. annyi idős házasoknál, ahány éves én magam vagyok. Olyan, mintha testvérek lennének. Hasonlítanak egymásra még külsőre is. Nagyon érdekes, és rengetegszer figyeltem már ezt. Számomra ez tény, akként kezelem.
A női és férfi szerepekről már korábban is említést tettem. Vannak és fontosak. A Férfi óv, véd, biztonságot teremt, a Nő gondoskodó, odaadó. Egyik sem jobb a másiknál, de egymás nélkül nem is értelmezhető. Sallang, de mint a puzzle. Ha hiányoznak elemek, nem látod az egészet, nem áll össze, nem jó. Ez ennyire egyszerű szerintem. Ami bonyolult, az az egymásra találás rögös útja. Mert nem elég "csak" egy Férfi és egy Nő a boldog élethez. És nem elég a szerelem sem. Néhány számomra is ismeretlen titkos összetevő, fűszer is kell még. Ami talán biztos, hogy egy párkapcsolathoz meg kell érni, be kell érni, fel kell nőni....hívjuk akárhogy, de tapasztalatot, tiszteletet, szeretetet, s női/férfi jellemet kíván.
Egyetértek abban, hogy mindenkin meglátszik, hogy éppen milyen minőségben van a kapcsolatában, vagy egyáltalán kapcsolatban van-e. Férfin és nőn is egyaránt látható, ha tiszteli, megbecsüli, szereti a párja, vagy akár az is, ha ezt csak Ő hiszi. De amíg hiszi, addig is sugárzik, mert minden tőlünk és a hitünktől függ -és ezalatt nem a vallásos hitet értem-. Persze vannak hullámvölgyek, mint mindig, mert "úgy szép az élet, ha zajlik". Esetemben most. Azt hiszem cseppet sem sugárzom, hacsak nem az ólompizsis fickók csodakütyüje szerint, bár ez morbid szóvicc volt. Nem találom a helyem, de keresem. Ez olyan, mint egy második kamaszkor. Úgy vélem normális, természetes, fejlődésre ösztökél, s biztos a javamat szolgálja az útkeresés.
A lényeg, amit Timi, szeretett intimtrénerünk mondott egy foglalkozás alkalmával, hogy "A boldogság, egy két krízis közötti állapot."
Lassan zárom soraim, s eszembe jutott, hogy az utóbbi időben hanyagoltam az intimtornát és a női kört, amiért minimum egy enye-benye jár, mert most van leginkább szükségem női erőimre, úgyhogy hajrá nekem :)! Csóközön! CU!
