Zene:

Bluefish-Been too long (Original Mix) Nagyon szeretem ezt a számot.

Nos, a mai nap szóljon egy könyvrészletről. Egy számomra nagyon kedves könyvből, egy még kedvesebb részlet. Melyet, mellesleg, már fősulin egy "alternatív" előadás kapcsán szanaszerteszéjjel elemeztünk, velem együtt. Jó volt, de erről később, jöjjön az említett részlet.

"Én, mint társas lény - Pas de deux (kétszemélyes)
minden viszonylagos
voltam már (kislakásban) nagy házat vivő úrinő és (nagyházban) otthonülő, mackónadrágos panelfeleség
voltam odaadó önfeláldozó és önző akarnok
voltam önbizonytalan férficsodáló és magabiztos pasikasztráló
voltam a végtelenségig elnéző és megértő és voltam azonnal éktelen haragra gerjedő
voltam bolondul hűséges és pofátlanul hűtlen
voltam lagymatag najóhanagyonakarod és voltam féktelen vágyaktól hajtott napjábantöbbször
voltam mindengondolatátleső, mindigkedvébenjáró és voltam leszarom, nemérdekel
voltam gyöngéden ölelő, cirógató melegség és voltam elérhetetlen, távoli, dermesztő jégség
voltam békés és voltam harcos
voltam családfenntartó és eltartott
és voltam e végletek között sokmindenmás is
de mintha eddig mindig e viszonylagosságban
ha ő ilyen és ilyen, akkor én olyan és olyan és most feldereng a kérdés, hogy a közös koordinátarendszerben mertem-e valaha a mindenkori Ő origójához képest meghatározva lenni?
mertem-e önmagam lenni saját jogon?"
/Hoppál Bori in.: Feldmár-Bernát-Büky (2008): Igazi vagy? Iskola nőknek, Jaffa Kiadó, Budapest/

Talán ennyi voltam mára!CU!