Először csatolnám a muzsikát, hallgassuk együtt, örömtáncoljunk, lazítsunk. (Ezt a blogbejegyzést még tegnap este elkezdtem, sokat írtam, majd a technika ördöge ismét közbeszólt, szabadságra ment a net :D ismét)
Egy férfi hogyan tudja éreztetni a nővel, hogy Nő? Kedvességgel, udvariassággal, odafigyeléssel, udvarlással, elfogadással....Megadjuk minderre a lehetőséget? S ha megvan a lehetőség, képesek vagyunk fogadni? Nem feltétlenül. Miért kellene azt gondolnunk, hogy egy bók, egy gesztus valami disznóság takarója? Miért ne fogadhatnánk el az előzékenységüket, csak úgy önmagáért, és miért ne viszonozhatnánk egy csábos mosollyal? Továbbá ha fogadjuk, ha képesek vagyunk fogadni, akkor éljük is meg és köszönjük meg, értékeljük. A férfivel így éreztetjük, hogy férfi.
A nő nem attól nő, hogy jól főz, rendben tartja, vezeti a háztartást, egyszerre százezer dologra figyel, erre egy férfi is képes, ezek emberi tulajdonságok. Ugyanakkor nem is attól nő, hogy ha füttyentenek akkor átvált Pamela Anderson-ra és megadja magát. Hova tűnt a női tartás? Soha ne felejtsük el, hogy az élet nagyon sok területén, mi nők vagyunk döntési helyzetben. Egy nő akkor szeretkezik, amikor szeretne, egy férfi, amikor lehetősége van rá. Egy nő akkor és úgy vállal gyermeket, ahogy szeretne, egy férfi ahogy megadatik neki a lehetőség. Egy nő akkor, és úgy változtat a kapcsolatán, ahogy szeretné, mert sokkal több "eszköz" áll rendelkezésére, mint a férfinak.
Amíg nem tudjuk megélni saját nőiségünk, addig nem várhatjuk el mástól sem, hogy ezt felfedezze bennünk, illetve addig mi magunk sem vagyunk képesek másban az Ő nemiségét felfedezni, erősíteni.
Miért kell a saját korlátaink között élni? Ki mondja, határozza meg, hogy hogyan kell éreznünk? Saját magunk, és erre figyeljünk!
Azt hiszem olvasnunk kéne Tőle, ma felkeltették az érdeklődésem az írásai iránt: Gabriel García Márquez.
