Azt hiszem a mai egy különösen jó nap volt. Újult erővel kezdhettem neki, egy kis pihenés után a hét első napjának. Betegség miatt voltam ugyan itthon, de lelkileg jót tett nekem, feltöltődtem. Reggel jókat rötyögtem a munkahelyemen, a "padtársam" már nagyon hiányzott :)
Délelőtt, a levelezésemet megtekintve láttam, hogy az 1-es számú barátom írt nekem. Hihetetlen egy alak :D, viszont nagyokat derültem ismét a levelén, és sokszor merítek ihletet a vele folytatott beszélgetésekből, s nem utolsó sorban a "zsizsikelés" is általa nyert számomra értelmet :D Valamint úgy döntöttem, hogy ma táncolok egy jót, mert hiányzik a hastánc már nagyon, és küldött egy inspiráló számot a hangulat kedvéért, amit most is csatoltam.

Tudom, hogy nem az a klasszikus török/arab hastáncos zene, de az utóbbi időben azok vonzanak a legkevésbé. Sokkal inkább szeretek pl. Sarah Brightman zenéire, vagy Buddha Bar válogatásra lejteni. Viszont be kell ismernem, hogy az utóbbi időben, nem csak a zenei ízlésem vett kb. 180 fokos fordulatot, hanem az értékrendem, a világképem.....stb. Azt hiszem egy második kamaszkori válságon megyek keresztül, amit nem bánok, mert egyenlőre úgy érzem fejlődök. Majd meglátjuk :)
A munkaidőm végével be kellett mennem a miskolci főpostára, ami mindig egy hihetetlen élmény számomra. Általában csomagfeladás miatt kell postára mennem, ugyanis kerülöm a helyet, ahogy csak lehet, hála az átutalásnak. A főposta....hmmm....micsoda emlékek, valamibe mindig belekötnek, valahogy mindig beszólnak, 1-2 kivételt tekintve, de nyilván azok erősítik a szabályt. Egy szó, mint száz, felkészültem lelkileg, láttam, hogy hatszázezren várakoznak, letéptem a kis sorszámocskámat, hosszas gondolkozás után, ugyanis csomagom volt, de ajánlott levélküldeményként kívántam feladni, mivel 2 kg alatti volt. Ezt már többször másképp magyarázták, de a vége mindig az volt, hogy éppen akkor rossz menüpontot választottam, de csak most, csak nekem elvégzik a feladatukat, de leültem a papírkámmal, valahol középtájt. Zene a fülben, hangulathoz illő, ugyanis épp Ozzy Osbourne, Scream albumát hallgattam, és közben egy szuper "kölcsön"könyvet olvastam, volt időm bőven.
Egy-két perc elteltével egy idős bácsi ült mellém. Ügyet sem vetettem rá, neki is lehet dolga a postán. Egy kis matatás után elővette a kis bőr kézitáskáját, amiből előtúrt egy csippantót és elkezdett körmötvágni.....:D Mindenki tudja milyen a csippantó. Csippant az ember egyet, és a körömdarab képes kb. másfél-két méterre is repülni, a szélrózsa minden irányába :) Mivel nem akartam a boglyos hajamban, vagy a szemembe tudni egy darabkát, így fogtam a cókmókom és két székkel odébb ültem, amit, látva a bácsi arcát, nem értett igazán, de nem zavartatta magát, tovább optikai tuningolt :)
Kb. 10 perc elteltével-az én hibám volt ugyanis 4 után csúcsidőbe mentem a postára- sikerült az én számom meglátni a kijelzőn. Bájosan köszöntem, s közben mosolyogtam. Mindig így szoktam, ugyanis jómagam is ügyfélszolgálatos vagyok, és tudom, mindenkinek megvan a maga baja, hát még ha ügyfélszolgálaton dolgozik az ember, így ha nem paraszt módjára nyitok, meg úgy, hogy ....azért ülsz ott, hogy kiszolgálj, akkor az illető ügyintéző  is kedvesebb lesz a statisztikai átlagánál. Általában. A szuper nyitásom nem nyert viszonzást, de elvégezte a dolgát, közben beszélgetett a szomszédjával, tudomén...rutinmunka, és Őt jobban szereti, mint engem, vagy aki épp vele szemben áll. A végén azért hozzátette a hölgy, hogy ezért nem kellett volna sorszámot tépnem, a postaboltban is feladhatom-ennyit a statisztikai átlagról. Megköszöntem a munkáját, majd távoztam. A postaboltról tudok, de amikor oda megyek csomagot feladni, és számlát kérni, úgy néznek rám, mint a véres rongyra, ezért gondoltam, hogy jobb lesz nekem, ha az erre "szakosodott" helyen és formában intézem az ügyet :D Ebből is tanultam.
Mozgólépcsőn lefelé, valamiért jött egy érzés, hogy ne a plafont, vagy a szemmagasságban lévő dolgokat figyeljem, hanem nézzek le. S lám, ezért ugrott be, hogy biztos szülinapom van, meglepetésként ott ült gyanútlanul a 2-es számú barátom, akinek nagyon-nagyon megörültem :D-kevés ilyen ember van az életemben- Pisszentettem neki, aztán filmbeli jelenet, leértem a mozgólépcsőn, szatyor eldob, nagyölelés, puszi, rötyögés.....isteni jó volt látni. Már nagyon hiányzott. Nem tudtunk sokáig együtt lenni, csacsogni, de az a kb. fél órácska mindennél többet ért, aztán amikor elváltunk, az aluljáróban, még megpityergettük egymást :D
Ezután, egész úton hazafelé, a buszon kavarogtak bennem az emlékek, amikor ketten csajok elmentünk életünk első operájára, ráadásul olasz nyelvűre, és megtanultunk műszempillát felragasztani, és taxiban körmöt lakkozni :D hmmm.....sok szép és vicces emlékünk van.

A mai tehát egy szuper nap volt, de sajnos lassan véget ér, úgyhogy megyek wellnessezni és táncolni :) Jó éjt mindenkinek!