:) Janis Joplin-Piece of my heart/Gubik Petra előadásában, persze, hogy X Faktor 2011
Nagyon "ott van" a csaj, Janis Joplin meg nagy kedvencem...:)
Muszáj megosztanom az örömöm, annyira be vagyok sózva :D
Ma realizáltam. Szombaton egy Cessna C-152-es típusú egymotoros repülőgépet fogok vezetni, egy kb. fél órás gyorstalpaló oktatás után, nagyjából 20 percig. Persze nem nagy szám, mondhatják egyesek, akik már repültek, én viszont izgatottan várom :)
De hogy jutottam el idáig? Fent volt a bakancslistámon, s most egy különleges ajánlat keretében nagyon kedvező áron igénybe vehetem a szolgáltatást, a Borsod Megyei Repülőklub jóvoltából.
Reggel a buszon a repülőtér közelében tudatosult bennem, hogy "Te jó atya úúúúristen.....repülőgépet fogok vezetni!!" XD Be vagyok sz@rva XD Van egy kis tériszonyom, de gondoltam az a bevett szokás ilyenkor, hogy legyőzzük a félelmeinket szembe megyünk velük és kardot rántunk, vagy arcon csapjuk :D
Megnyugtattam magam, fent még nem maradt senki XD A bakancslista következő pipája egy tandemugrás lesz, ha túlélem a repülést :D
Jelentkezem, amint megvan a konkrét időpont, és persze írok majd egy durvajó élménybeszámolót :D
Még mindig XFaktor 2011 :) Miley Cyrus- The Climb/Kovács Veronika előadásában. Annyira bájos és tiszta ez a lány....kislánykoromra emlékeztet. Hihetetlen de még külsőre is :) Vékony voltam, magas és rövid barna hajú. Hol van az a lány? Megkeresem, mert szerettem, és összehozom azzal a bitang döggel, aki mostanság eluralkodott, remélem jó vége lesz :D
Lássuk csak, mi a mai nap tanulsága számomra. Na nem mintha már vége lenne, de azért levonnám a konklúziót, hogy el ne felejtsem.
Túl könnyen kiadom magam! (Ezt tegnap mondta Blasi...elgondolkodtatott, igaza van)
Alapvetően ez nem jellemző rám, ellenben az utóbbi időben mégis ezt teszem. Mi lehet az oka? Rájöttem. A társas magány! Az ember alapvetően társas lény. A lelkünk/az életünk, ha megtelik szarral, akkor azt úgy hívják, hogy bűzölgő pöcegödör, ami szippantós kocsi után kiált, míg el nem önt mindent a szar a környezetében. Amíg még csak kaki van a dologban, addig a természetes támaszokat hívjuk segítségül, azt a szűk réteget, talán egy-két embert, akikben igazán megbízunk, és teljes nyugalomban eltakaríthatjuk együtt a kakit a jobb napok reményében. Ha valamilyen úton-módon ezek a természetes támaszok ideiglenesen kikerülnek az életünkből, vagy épp saját magunk szeparáljuk el önmagunkat a külvilágtól, akkor kezd gyűlni a kaki és szar lesz belőle. Ami gyűlik-gyűlik-gyűlik, mígnem a szintjelző Danger feliratát elérve segélykiáltásokba menekülünk (Cry for help)! Ki így, ki úgy. Ekkor úton-útfélen mindenkire dobunk egy kis szart, hogy szabaduljunk egy kevéstől, de mélyen tudjuk, hogy -stilszerűen- ez szart sem ér.
És igen, ki vagyok éhezve az őszinte, nyílt, bensőséges kommunikációra, ezért a felismerésnek hála, kicsit visszafogom a virtuális világot és elmenekülök a nagyvárosi dzsungelbe, hogy újra meglelhessem természetes támaszaim, vagy támaszom, és rázúdítom az egész szarkupacot, majd várom a verbális pofont. Mert erre valók a barátok/a társ. Én is ezt teszem, fordított esetben. A lényeg, hogy nem a dobozban van az élet, hanem a dobozon túl! Ez amolyan kiegészítő kell, hogy legyen.
Ha karba tett kézzel ülök a sarokban, nem várhatom el, hogy valaki segítő kezet nyújtson. Az magányos, aki magányos akar lenni. Jó emberek tömege vesz körül mindenkit csak fel kell ismerni. Nézzük a gyermekeket, akik még tiszták, őszinték és önfeledtek. Egyszerű elvek alapján gondolkoznak, cselekednek és ez a kulcsszó. Ők mernek! Ha baj van, hangot adnak neki, ha segítség kell, kezüket nyújtják, de képesek arra is, hogy egyedül felálljanak és menjenek tovább és tovább. Nem tanulnunk kell tőlük, hisz elvileg már magasabb fejlődési szinten állunk, csak nem szabad elfelejtenünk, hogy bennünk is ott volt, és ott is van az a szabadság, az a tisztaság és őszinteség. Tisztaság-őszinteség=sebezhetőség?! Talán, de csak az sebezhető, aki érez, s csak annak tartalmas igazán az élet. Mindig lesz olyan, ami nem lehet az enyém, amit nem kaphatok meg vagy vissza, mert elvesztettem. Legyen ez egy méregdrága cipő, a kedvenc gyűrű órám, esetleg kiváló zenei érzék, vagy épp egy eltékozolt barátság. Ezt vagy elfogadom, és értékelem azt ami volt és ami van, no meg ami lehet!, vagy felőröl.
Mit is tanultunk anno? A jó segítő elérhető, apró célokat tűz ki a klienssel közösen, ami sikerélményhez juttat, önbizalmat erősít, kiegyensúlyozott élethez vezet. Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy bajban vagyok, ellenkezőleg. Tettem egy felismerést, beláttam valamit, ami nagyon jó érzés. Mindemellett természetesen ehhez egy bizonyos szintű kiborulásnak kellett végbemennie, ugyanis anélkül a szart nem lehet elpucolni. Tudom nem attól leszek boldog, hogy egy megálmodott helyen élek, egy megálmodott emberrel egy megálmodott életet. Persze fontos, és jó, hogy teljesüljenek álmaink, de a boldogságom vagy belőlem fakad és megosztom valakivel, vagy függök valamitől/valakitől, egy álomképtől, és várom a sült galambot. Számomra óriási a különbség a kettő között. Amikor éveken át hajtasz egy álomért/álom után, majd leülsz egy nap és rájössz, hogy semmid nincs az ég világon, be kell látni, hogy változásra van szükség. Egyszer azt olvastam, hogy a kínai írásban a változás két szóból tevődik össze. A krízisből és a lehetőségből. Ezt kell elfogadni. Gyermekként is naponta néztük a mérőszalagot, "Mikor leszek akkora, mint Te Anya?" Kitartás, idővel és fájdalommal, mert a változáshoz csupán ennyi kell. És idővel valóban megnőttem, de fájt a lábam, ennek ellenére jó volt és vártam.
Tabula rasa/Tiszta lappal. A bilit is ki kell üríteni :) Jól leszek! Megint, és újra és újra bele kell vernem a fejembe azt az egy szót! Dare! Merj! Eddig még csak egyet ismertem talán: Dream! Ez nem elég! Fel kell nőnöm végre! De csak annyira, hogy még a copfos kislány is jól érezze magát :)
Gary Jules-Mad world/Barna Gergely előadásában az X Faktor 2011-es selejtezőjében
És igen, akinek ilyen hangja van, semmi más nem számít. Megbabonázott. Számomra mit jelentett? Fájdalmat, szenvedést, büszkeséget, erőt....jövőt.
Ma készen lettem a pályázatra felajánlott összes aprósággal. Bemutatom hát újdonsült "gyermekeim":
Pénteken megnéztem az Amerika kapitányt. Tetszett, bár nem az a film, amit 2-3 év múlva is előveszek és megnézem újra és újra. Juteszembe, miskolcon újra, vagy még mindig -ki tudja, én most bukkantam rá- üzemel a Béke/Uránia mozi, a művészetek háza épületében. A jegy igen kedvező, 500 Ft/fő, s ezért családias hangulatban Dolby hangzás a jutalmunk. Sokkal hangulatosabb, mint a "nagymozik". De ezt döntse el ki-ki maga.
Biának hála, rátaláltam a Kisavasra, mármint a bandára ;) Ez csak egy link a sok közül, böngészgessünk, állatiiii banda :D
Kedves M, behozta ma a szokásos Látkép magazint, amit olvas. Az aktuális szám a történelem 66 legnagyobb sorozatgyilkosairól szól bbbrrrrr..... Durva, nagyondurva, legdurva :D Ezt a különszámot nem lehet egy nap alatt felfalni. Elolvastam egy cikket és csömöröm lett tőle. Ezt lassacskán kell.
Meglepő, hogy mennyi nő van a legnagyobbak között, és, hogy a legbrutálisabbak a 18-19. században voltak, bár ez lehet, hogy csak saját vélemény. Akkor könyörtelenül brutálisak voltak, most szimplán bekattannak az emberek. Van ez így.
Nemsokára átadjuk főnökasszonyom névnapi meglepijét, már nagyon izgulok. A család el volt ájulva tőle, persze ők elfogultak :D
Öcsikém azt mondta, nem tud gyurmázni, pedig szerintem mindenki tud, úh erre majd még rácáfolok nála.
Íme a "dolgozgatás" eredménye, főnökasszonyom névnapos ajándéka. A névtáblás kulcstartó lesz, a kanál pedig, nos nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kanál lesz :D
A két kötény pedig egy írói pályázatra tett felajánlásom, amit követ még egy női gyurmás ékszerszett. Mihamarabb :)
.jpg)
.jpg)
